2011. június 12., vasárnap

Mágikus Szerelem ( boszorkány lányok)

Álmomban egy sötét szobában voltam. Kihalt volt! Valaki pedig úgy fogta a csuklómat mintha satuba szorította  volna. Nem láttam, hogy ki, csak a kezét éreztem az enyémen. Hátra kaptam a fejemet mert valami zajt halottam a hátam mögül. Sikítottam de hang nem jött ki a torkomon. Ő pedig, az idegen még erősebben fogott,és csak fogott, én pedig kapálóztam kiakartam szabadulni a szorításából,de hiába. Hirtelen egy hatalmas morajlást lehetett hallani. Tűz!    A rémálomból az óra csörgés ébresztett fel. Ijedtemben levertem az éjjeli szekrényről az órát, ami nagyot csattant a padlón amikor földet ért. De nem esett szét szerencsére. Hétvége révén végre aludhattam volna tovább, mivel nincs iskola, de nekem már reggel hét órakor fent kell lennem mert nem tudok aludni. Kikászálódtam az ágyból odacsoszogtam a tükörhöz, és amikor megálltam előtte elborzadva néztem a ronda karikás szemeimet, a sokk hatására csak ennyit voltam képes mondani. Szörnyen nézel ki Gwen, szörnyen nézel ki! Körülbelül úgy mintha egy box mérkőzésen kiütöttek volna. Leosontam a földszintre, a kedvenc nadrágomba amit anyu kötött nekem a 18-dik születésnapomra, eléggé hosszú lelógó szára van, már szinte a padlót súrolja. Egyszer ráléptem, és egy hatalmasat vágódtam, majdnem kitörtem a nyakam de szerencsére megúsztam egy kis horzsolással. Igazából nincs kedvem ma semmihez, nem is tudom mihez kezdjek ezzel a rengeteg szabadidővel. Az igazság az, hogy a szabadidőm legnagyobb részét a nappali kanapéján töltöm vagy ruhákat tervezek, esetleg tévézek. A ruhákat amiket kitalálok, egyesek szerint ízléstelenek és hordhatatlanok. De én ennek ellenére reménykedem benne, hogy egyszer valaki meglátja bennük a fantáziát.Ücsörgésem közepette, gabonapelyhet reggelizek, és narancslevet iszok,és még utána egy sajtburgert. Miután megreggeliztem összeszedem az előző napi ruháimat a földről amiket gyönyörűen otthagytam, hanyagságomra nincs mentség elképesztően szétszórt és rendetlen vagyok.A hatalmas ruhacsomóval elindultam a fürdőszoba felé gondosan belegyömöszöltem a ruhás kosárba, aztán odaálltam a tükör elé és a hajamat kezdtem el nézegetni. A fésűt persze valaki szépen eltüntette nem is csoda, hogy nem találom hiszen akkora vendégsereg volt itt a hétvégén, hogy ezren használták. Szegény szerencsétlen pára azon se csodálkoznék, ha már csak a darabjaidat találnám meg. Kivonultam az ajtón és intenzív keresésbe kezdtem minden felforgattam, míg végül megpillantottam a mikrohullám sütő tetején. Mikor megláttam, hogy teljesen ép és egészséges mosolyogni kezdtem. Odarohantam érte és amikor felé nyúltam, hirtelen felszállt a levegőbe, aztán odasuhant a hajamhoz és fésülni kezdte  anélkül, hogy egy újjal is hozzáértem volna. Nagyon megrémültem és elakartam előle menekülni, és elkezdtem körbe körbe rohangálni a konyhába, reménykedve, hogy majd békén hagy de nem így történt mert jött utánam. Egész jól elkergetőztünk a konyhába. Véletlenül a nagy rémület kellős közepette, megbotlottam a szék lábába és elestem. A fésű velem együtt vágódott a padlóra, aztán amikor felkeltem a földről ő is felemelkedett. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy vonzom a tárgyakat. Aztán elkezdtem csóválni a fejemet, hogy biztos csak képzelődök ilyen nem létezik. Vagy talán mégis? Eszembe jutott az is, hogy esetleg elment az eszem és csak képzelődök, de nem az egész annyira valóságosnak tűnt.